kultikus étkezés: 1. Az ókori világban a ~ és a profán étkezés között nehéz a határt meghúzni, mert sok primitív nép felsőbb hatalmakba vetett hitéből következően minden étkezés kultikus jellegű, és gyakran a vendég is a vendéglátó kultikus társának számít (ezért is szt a vendégjog). Szűkebb értelemben mint vallásos cselekmény a ~ elsősorban az ókorban volt elterjedve, amikor az áldozat és a ~ (már csak a külső keretek miatt is, a tp-ban fölállított asztal folytán is) szorosan összekapcsolódott. A résztvevők: a néha kifejezetten meghívott istenség, másodsorban a kultikus társak, akik nem külön személyként, hanem a város (polisz) tagjaként lépnek közösségbe az istenséggel, akinek áldást hozó erői rájuk szállnak. A különféle vallási közösségekben, misztériumvallásokon belül régészetileg is kimutathatók különféle ~ek, ha a titoktartási fegyelem miatt kevéssé ismertek is (Demeter, Mithrász). A ~ek közös vonása az ételek különbözősége (állatok, tej, vér, árpaital, víz és kenyér: Mithrász; hal: a szír Atargatisz), a népi és helyi körülhatároltság, a résztvevők számának csekély volta, a résztvevők nem alkotnak személyes szeretetközösséget (kivétel: Zeus Panamarosz ~ei, aki emberszeretetből mindenkit meghív, és így nem gör-nek mutatkozik), a mítosz fölidézése (Demeter, Attis), főleg pedig az isteni megnyilvánulásnak a hiánya, már csak azért is, mert a ~ sose állt a központban, hanem a kultikus cselekménynek az elején zajlott le, v. a végéhez csatlakozott. A kultikus jelleg fokozatosan elhalványult, annyira, hogy Szt Pál már nem látta elvi akadályát az áldozati állat húsából való vásárlásnak (1Kor 10,25); a kultikus közösségek társad. egyletekké alakultak, amelyek hírnökkel meghívókat küldtek szét. - 2. Az ÓSz-ben a ~ az Isten közelségének jele. A ~ alkalmaiul szolgáltak: talán az epiphania (Kiv 24,11), a kir-választás (1Sám 11,15), a Templom-szentelés (1Kir 8,65), a szöv. ládájának átvitele (2Sám 6,19) és a határ meghúzása (Ter 31,46), a barátságkötés (Kiv 18,12). Gyakran összefonódik az áldozat és a ~, úgyhogy a Zsolt 23,5 minden bizonnyal fölfogható fölszabadításért való hálaadásnak. Jahve győzelme napjával összefüggésben a ~ eszkat. jelleget ölt (Iz 25,6; Ez 39,17; Szof 1,7; Hénoch [etióp] 62,14). Ha olykor papoknak fenntartott kultikus cselekménnyé vált is (Lev 6,19), eredeti formája is továbbélt a nép minden tagjának részvételével tartott húsvéti lakomában, amelyen a késő zsidó fölfogás szerint egyszer megjelenik a Messiás. Kumránban a belső magatartást föltételező rituális, ezoterikus ~en a ker. ~től eltérően nem szerepel a Messiás alakja. - 3. Az ÚSz-ben az Úr alapította Euch-nak teljesen egyedülálló, a pogány ~ekhez egyáltalán nem is fogható ünneplése (1Kor 10,20) külsőségeiben a zsidó ~ekhez kapcsolódott, különösen a húsvéti lakomához, de részben még nyelvi megformálásukban hellénista kifejezések is beleépültek, természetesen apologetikai tendenciák mellőzésével (Lk 22,20; 1Kor 11,20.25). Az Úrhoz való szoros kapcsolódás maga után vonta a pogányoknál kivesző →agapé bevezetését (1Kor 11,20). Az eszkat., az összes kiválasztottnak ígért ~ a baszileia és ezzel a Krisztussal való tökéletes közösség jele (Lk 22,30; Jel 3,2; talán Mk 6,34 is); ugyanakkor Mt 22,1: a menyegzői lakomán az Antikrisztus kívül reked; Jel 19,17 (Ez 39,17 nyomán): a lakoma az Antikrisztus fölötti győzelem ünneplése. Az atyák korában a különféle étkezési szokások és főleg a halotti torok még őriztek különféle pogány elemeket. Ezt a kor éles vitái is tanúsítják, amelyek során a ker-eket még antropophágiával (emberevéssel) is megvádolták, de fordítva is: a Mithrász-kultusz csak a kerség majmolása. G.F.

LThK VI:667.